A sünök viselkedésének egyik legkülönlegesebb eleme a Jacobson-szerv, más néven vomeronazális szerv. Ez egy speciális érzékszerv, amely az orrüreg és a szájpadlás találkozásánál helyezkedik el, és elsősorban kémiai jelek, vagyis szaganyagok feldolgozására szolgál.

Míg a „hagyományos” szaglás a levegőben terjedő illatmolekulák érzékelésére alkalmas, a Jacobson-szerv ennél mélyebb információkat dolgoz fel. Segítségével a sün képes felismerni más állatok jelenlétét, a táplálék összetételét, valamint a környezetében található idegen anyagokat.

Kapcsolat a jellegzetes „önkenéssel”

A Jacobson-szerv működéséhez kapcsolódik a sünök egyik legismertebb, laikusok számára gyakran meghökkentő viselkedése és néha összekeverik a veszettség tünetével, az úgynevezett önkenés, amikoris habot képeznek és kennek magukra. Ilyenkor a sün egy erős, vagy számára eddig ismeretlen szagú anyag – például új táplálék, növény, állati váladék – megismerése után habos nyálat termel, és azt a nyelvével a tüskéire keni.

Ez a viselkedés nem betegség, hanem kémiai információfeldolgozás és védekezés. A Jacobson-szerv ilyenkor aktívan elemzi az új szaganyagot, miközben a tüskékre kent nyál feltételezhetően elriasztó hatású lehet egyes ragadozók számára, vagy segíthet a sünnek „beolvadni” a környezet szagvilágába.

Miért fontos a Jacobson-szerv a túlélésben?

A sünök gyenge látását a kiváló szaglás és a Jacobson-szerv működése ellensúlyozza. Ennek köszönhetően képesek:

• felismerni a táplálékot sötétben,
• megkülönböztetni a veszélyt az ártalmatlan ingerektől,
• észlelni más sünök jelenlétét,
• alkalmazkodni új környezethez.

Ez az érzékszerv különösen fontos az éjszakai, rejtőzködő életmód során, és alapvetően meghatározza a sün viselkedését.