(angolul: „fluke”)
Németországban még néhány évvel ezelőtt a sünök számára rendkívül veszélyes bélparazita, az úgynevezett bélmétely csak földrajzilag korlátozott kisebb területeken fordult elő. Míg az ország északi részén működő sünmentő állomások már egyre gyakrabban találkoztak ezzel a belső élősködővel, addig a kölni régióban 2019-ben még csak körülbelül minden hetedik, feltűnően beteg (azaz gondozásba került) sünnél mutatták ki.
Ez mára alapvetően megváltozott: a bélben élő „piócaszerű” métely szinte mindenhol elterjedt, és óriási pusztítást végez. 2022-ben a kölni térségben már több mint minden második sün kezelésre szorult Brachylaemus fertőzés miatt.
Várhatóan Magyarországon is hamarosan rohamos elterjedését fogjuk tapasztalni, hisz Ausztria keleti felén megjelent már pár éve, és erre fel kell készülnünk. Ugyanúgy, mint ahogy a buzogányfejű féreg (németül „Kratzer”) roham léptekkel tejed már Magyarországon az utóbbi években, úgy a bélmétely terjedésénél is erre kell számítanunk.
A „Kratzerről”, vagyis a buzogányfejű féregről itt olvashatsz. LINK!
Kezeletlenül ez a veszélyes parazita az állomásokra bekerülő sünök gyakorlatilag 100%-ában halálos kimenetelű, ráadásul rendkívül gyors lefolyású: legtöbbször néhány napon belül elpusztul az állat, de előfordul, hogy órákon belül bekövetkezik az összeomlás.
Hasonló a helyzet más európai országokban is. Brit sünmentő állomások szintén súlyos problémákról számolnak be ezzel a parazitával kapcsolatban, amelyet ott „fluke” néven említenek.
A sün bélmételyének biológiája
A bélmétely egy kétivarú trematoda (métely), amely a májmételyhez hasonló, és amelynek fejlődési ciklusát gyakran példaként tanítják biológiaórán a többgazdás fejlődési menetre.
A Brachylaemus fejlődése szintén generációváltással történik, azonban csak egy köztes gazda bevonásával.
Rendszertani besorolása szerint a sün bélmételye:
- Trematodák alosztálya (Digenea)
- Rend: Diplostomida
- Alrend: Diplostomata
- Öregcsalád: Brachylaimoidea
- Család: Brachylaimidae (Joyeux & Foley, 1930)
A kifejlett, nőnemű bélmétely által termelt peték – amelyek már egy teljes testfelszínükön csillókkal borított első lárvaalakot, az ún. miracidiumot tartalmazzák – a sün bélsarával a környezetbe jutnak.
A petéket tartalmazó ürüléket csigák fogyasztják el. Különböző szárazföldi és vízi csigákban (pl. Helix fajok – ide tartozik az éticsiga és a kerti csigák –, Succinea – borostyáncsigák –, valamint Arion fajok, beleértve az őshonos és az invazív spanyol meztelencsigát is) a lárva tovább fejlődik az infektív második lárvaalak, az ún. cercaria formájába.
Azok a sünök, amelyek fertőzött csigákat fogyasztanak, ezzel együtt felveszik ezeket a lárvákat is. A fertőzött csigák ráadásul szokatlanul aktívabbak, ami elősegítheti elfogyasztásukat.
A rovarállomány csökkenése miatt a sünök rákényszerülnek az amúgy nem a kedvencük közé sorolható és alapból nem az étlapjukra tartozó csigák elfogyasztására. Ezzel egy olyan veszélyes körforgás alakul ki és a bélmétely oly mértékű elszaporodását idézi elő, ami egyre több sün megfertőződését, majd emiatti halálát okozhatja.
A sün szervezetébe jutva a cercaria elveszíti farkát, a bélfalhoz rögzül, és ott fejlődik ki a kifejlett, kétivarú métellyé, amely női és hím ivarszervekkel egyaránt rendelkezik. Elsősorban a vékonybélben telepszik meg, súlyos fertőzés esetén azonban az epeutakban és a vakbélben is előfordulhat.
A kifejlett bélmétely két tapadókoronggal rendelkezik, amelyekkel a bélfalhoz rögzül, és ott parazitál. Ez súlyos bélgyulladást okoz, amely gyakran véres bélsárban is megnyilvánul.
A mételyek rendkívül hosszú életűek; a közeli rokon májmételynél akár 20–30 éves élettartamot is leírtak.
A Brachylaemus fertőzés tünetei
A gyulladásos károsodás mellett a bél felszívóképessége is jelentősen csökken, így a sün a táplálékból csak kevés tápanyagot tud hasznosítani. Ennek következménye, hogy az állatok jó étvágy vagy akár falánkság mellett is fogynak, alultáplálttá válnak.
Egyre több gondozóhely számol be feltűnően kisméretű, fejlődésükben visszamaradt sünökről. Ezek az állatok gyakran csak kölyökméretűek, noha életkoruk alapján már fiatal felnőttek lennének. Szinte minden esetben súlyos, makacs Brachylaemus fertőzés áll a háttérben, amelyet csak többszöri féreghajtással lehet megszüntetni.
Jellemző tünetek:
- fokozatos, majd drasztikus testsúlycsökkenés
- hűvös tapintatú has
- apátia
- erős hasi fájdalom jelei (has leszorítása a talajra, nyögés alvás közben)
- étvágytalanság
- sápadt nyálkahártyák (vérszegénység)
- zöldes, pépes, bűzös, sokszor véres bélsár vagy hasmenés
(néha a bélsár mégis „normálisnak” tűnik!)
Kezeletlenül a betegség mindig halálos, gyakran viharos lefolyással.
⚠️ Fontos megjegyzés a melegítésről:
A melegítés sok esetben felgyorsítja a kórlefolyást, mintha a parazita „aktiválódna”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hideg környezetben ártalmatlan lenne – a súlyosan lesoványodott, természetben talált sünök ezt egyértelműen cáfolják és ez nem jelenti azt, hogy a beteg, talált állatokat nem kellene melegíteni! A beteg talált állatot mielőbb sünmentőhöz kell juttatni és a féregtelenítését el kell kezdeni!
Hogyan lehet a helyzeten javítani?
A sünök akkor esznek csigát, ha nem találnak elegendő mászó bogarat, hernyót, vagyis az elsődleges táplálékukat. Ha olyan kertet alakítunk ki, ahol a sünök elegendő táplálékhoz jutnak, ahol a rovarok szaporodni tudnak, akkor a sünök kisebb eséllyel fertőződnek meg a métellyel, mivel nem kényszerülnek csigákat enni.
A kezelés során fontos, hogy az állat egyen, mert csak így tudnak az elpusztult paraziták kiürülni.