A sünöket fertőző buzogányfejű férgek (Acanthocephala) Európa-szerte jelen vannak, azonban nem egységes eloszlásban. Az egyes régiókban eltérő méretű és felépítésű fajok dominálnak, ami fontos szempont a fertőzések megítélésében és a mentett sünök állapotának értelmezésében.

A földrajzi különbségek nem jelentik azt, hogy egyik fertőzés „ártalmatlanabb”, mint a másik. A buzogányfejű férgek minden formája komoly terhelést jelenthet a szervezet számára.

Nyugat- és Északnyugat-Európa (különösen Németország)

Németországban, valamint az attól nyugatra és északnyugatra eső régiókban a sünökben túlnyomórészt kisebb termetű buzogányfejű fajok fordulnak elő
  Ezek a férgek:

• testhosszuk kisebb, 1,5-2 cm-esek,
• a fejrészen, vagyis a buzogányfejen a horgok „finomabbak”
• gyakran nagyobb egyedszámban vannak jelen egyetlen gazdában, így nem kevésbé veszélyesek, csak más módon terhelik a szervezetet.

A fertőzések döntően ott jelennek meg, ahol megfelelő köztesgazda-fauna (pl. futrinkák, ászkarákok) stabilan jelen van, különösen nedvesebb, erdőszegélyes, kertvárosi élőhelyeken.

Közép-Európa keleti fele: Ausztria és Magyarország

Ausztria főleg az óriás buzogányfejű szedi áldozatait, de ott sem mindegyik tartományában van jelen. Tirolban például nincs, míg Alsó-Ausztriában sokszor egy sünben több is jelen van. 2025-ben egy 230 grammos sünben 17db óriás buzogányfejű féreg volt. A hosszadalmas, de óvatos féreghajtásnak és a kiegészítő kezeléseknek köszönhetően a sün túlélte. Magyarországon a megfigyelések és mentési tapasztalatok alapján a nagyobb testű, robusztusabb óriás buzogányfejű fajok dominálnak, bár a fertőzések aluldiagnosztizáltak.

Jellemzőik:

• jelentősen nagyobb testhossz, akár 37-40cm, és vastagság,
• kifejezetten markáns, erőteljes buzogányfej erősebb horgokkal
• mélyebb bélfal-rögzülés, ami súlyosabb szöveti károsodást okozhat.

Ez a típus különösen gyakran kerül elő súlyosan legyengült, lefogyott, vérszegény sünökből, ahol a fertőzés már klinikai tüneteket is ok