A kertben élő sünöknek sokan szeretnének segíteni egy kis plusz táplálékkal, főleg ősszel vagy hűvös időben. A jó szándék fontos – de az is, hogy mivel etetjük őket, mert a nem megfelelő ételek többet árthatnak, mint amennyit használnak. A sün étrendje nagyon speciális. Rovarevő állat, a természetben elsősorban bogarakat, gilisztákat, csigákat és egyéb gerincteleneket fogyaszt, és a szervezete is ehhez alkalmazkodott.

Ezért a kertbe kihelyezett élelemnek is ezt a természetes étrendet kell minél jobban megközelítenie.

---

Mi a jó a sünnek?

A sünök számára a legbiztonságosabb és legtáplálóbb:

• magas hústartalmú, jó minőségű macska- vagy kölyökmacska táp (száraz vagy nedves),
• adagonként kevés, könnyen emészthető főtt csirkehús, pulykahús,
• élőeleség, de nagyon fontos a lejjebb írt arány betartása a Ca-P arány miatt!

Ezek a táplálékok hasonlítanak leginkább arra a tápanyag-összetételre, amit a sün természetes zsákmányállatai jelentenek. Fehérjedúsak, jól emészthetők, és segítik fenntartani a sün egészséges testsúlyát.

Fontos kiemelni egy hozzáetetéssel előállított problémát.
A lisztkukac káros?
Mint mindenben, ennél is a helyes arányok betartása a fontos.

Ca – P arány felborulása és hatása

Nézzük mi történik, ha hosszabb ideig csak, vagy sok olyat eszik egy sün amiben több a foszfor (pl lisztkukac, vagy gyászbogárlárva).

Ha a foszfor (P) aránya tartósan magasabb a kalciumhoz (Ca) képest, a szervezet nemcsak építeni nem tudja a csontot, hanem kénytelen lebontani a már meglévőt is.

1. A szervezet „mindenáron” egyensúlyra törekszik

A vér kalciumszintjének egy nagyon szűk tartományban kell mozognia a szívműködés, az izomösszehúzódás és az idegi jelátvitel fenntartásához. Ha a sün sok foszfort eszik (pl. lisztkukacot), a vérben megemelkedik a foszfátszint és

2. A mellékpajzsmirigy beavatkozik

A magas foszfátszint és az alacsony kalciumszint stimulálja a mellékpajzsmirigyet, amely parathormont (PTH) termel. Ez a hormon két módon próbálja/tudja helyreállítani a vér kálciumszintjét:

• Csontleépítés (Reszorpció): A PTH utasítja a szervezetet, hogy vonja ki a kálciumot a „raktárból”, vagyis a már beépült csontokból. Ezt a csontfaló sejtek (osteoclastok) végzik el. A csontok így belülről üregessé, porózussá és gyengévé válnak.
• A képződés gátlása: Mivel a vérben túl sok a foszfor, a szervezet nem tudja a táplálékból érkező kevés kalciumot a csontokba juttatni (nem alakul ki a hidroxi-apatit kristály, ami a csont szilárdságát adja).

3. Mi történik a sünnel? (Metabolikus Csontbetegség – MBD, csontlágyulás)

A csontlágyulás következményei drámaiak:

• Görbe lábak és gerinc
• Törések
• Bénulás: a gerinc deformálódása nyomhatja az idegeket, a sün lebénulhat.

Miért nem elég az 1:1 arány?
A sünök esetében a kalcium-foszfor (Ca-P) arány kérdése kritikus, és a szakirodalomban találkozhatunk eltérő adatokkal. Az ellentmondás oka gyakran az, hogy különbséget kell tenni a vérben mért értékek és a táplálékkal bevitt arány között.
Az optimális cél (1,5:1 vagy 2:1): a sünmentésben (különösen a fiatal, növésben lévő állatoknál vagy betegségből lábadozóknál) a 2:1 bevitt arányt tekintik ideálisnak. Ez biztosítja, hogy a szervezet ne csak fenntartsa a szintet, hanem építkezni is tudjon. 

Az 1:1 arány a „túlélési küszöb”, de a sün egészséges fejlődéséhez és a csontok szilárdságához ma már egyértelműen az 1,5:1 és 2:1 közötti arányt javasolják.

Tehát a beviteli ideális kalcium-foszfor arány 1,5:1 vagy 2:1.

• A lisztkukac aránya katasztrofális: kb. 1:7  (hétszer több benne a foszfor).

Ha a sün csak, vagy sok lisztkukacot és/vagy gyászbogárlárvát eszik, a szervezete elkezdi feloldani a saját vázrendszerét, hogy a vérében fenntartsa az életfontosságú kalciumszintet. Ez egy fájdalmas és gyakran visszafordíthatatlan folyamat. Ezért fontos, hogy ha mégis adsz ilyen csemegét, azt mindig kalcium-karbonát porral (pl. patikában kapható tiszta mészporral) alaposan „behintve” tedd, hogy ellensúlyozd a foszfort.

A gyászbogárlárva kalcium-foszfor (Ca:P) aránya is hasonlóan rossz a lisztkukacéhoz.

A természetes, kezeletlen gyászbogárlárvák tápanyagtartalma:

• Kalcium-foszfor arány: Körülbelül 1:12 és 1:18 között mozog.
• Bár a gyászbogárlárva valamivel több kalciumot tartalmaz, mint a sima lisztkukac, az arány még így is messze elmarad a sünök számára szükséges 1,5:1 vagy 2:1-es ideális értéktől. 

Miért veszélyes ez a sünnek?

Mivel a gyászbogárlárvában tízszer-tizennyolcszor több a foszfor, mint a kalcium, a sün szervezete kénytelen a saját csontjaiból kivonni a kalciumot, hogy a vérben lévő foszfortöbbletet ellensúlyozza. Ez ugyanúgy metabolikus csontbetegséghez (MBD) és csontlágyuláshoz vezet.
Íme néhány rovar lárva Ca-P tartalma:

Rovar lárva	Kalcium (Ca)	Foszfor (P)	Ca:P arány	Értékelés a sünöknek
Lisztkukac (Tenebrio molitor)	~17 mg	~285 mg	1 : 17	Veszélyes (csontritkulást okozhat)
Gyászbogárlárva (Zophobas morio)	~39 mg	~541 mg	1 : 14	Veszélyes (túl zsíros és rossz az arány)
Selyemhernyó (Bombyx mori)	~35 mg	~110 mg	1 : 3	Jobb, de önmagában még mindig kevés a Ca
Fekete katonalégy (Hermetia illucens)	~1200-3500 mg	~350-900 mg	~3 : 1	Kiváló (természetes Ca-forrás)

Összehasonlító tápanyagtáblázat

Tápanyag	Fekete katonalégy lárva (Hermetia)	Lisztkukac (Tenebrio)	Gyászbogárlárva (Zophobas)
Nyersfehérje	35 – 53 %	45 – 55 %	42 – 48 %
Nyerszsír	15 – 35 %	28 – 35 %	35 – 45 % (legzsírosabb)
Kalcium (Ca)	1,6 – 6,0 % (kiemelkedő)	0,05 – 0,15 %	0,03 – 0,10 %
Foszfor (P)	0,6 – 1,5 %	0,65 – 1,0 %	0,50 – 0,90 %
Ca:P arány	~ 2:1 – 3:1 (Ideális)	~ 1:17 (Veszélyes)	~ 1:14 (Veszélyes)
Nyersrost (kitin)	6 – 9 %	5 – 8 %	6 – 10 %
Fő előny	Építi a csontokat	Olcsó, könnyen beszerezhető	Magas energiatartalom
Fő kockázat	Nincs (túletetve hízlal)	Csontritkulást (MBD) okoz	MBD és zsírmáj veszély

Hogyan lehet javítani rajta? (Gut-loading)

• A tenyésztők gyakran alkalmazzák a „gut-loading” módszert, amikor a lárvákat a feletetés előtt 24-48 órával magas kalciumtartalmú táppal etetik. Ezzel az arány javítható akár 1,4:1-re is, de a horgászboltokban vagy sima kereskedésekben kapható lárvák általában nem esnek át ilyen kezelésen.
• Nagyobb mennyiségben kálciumban szegény rovarokat csak kálciumpótlással szabad eletetni. Kapható kálcium por, de alaposan megmosott, kiszárított és porrá őrölt tojáshéjjal is dúsítható az eledelük.

Fontos a kiegyensúlyozott alapétrend

A lisztkukac és a gyászbogár lárvája csak kiegészítő csemege legyen. Az alapétrend maradjon magas minőségű, hús alapú macskatáp, amely már eleve tartalmazza a szükséges ásványi anyagokat. 
Fontos megjegyezni, hogy a csontritkulás nem egy nagy adag lisztkukactól alakul ki. Annak kialakulásához huzamosabb ideig kell kálciumhiányban szenvednie a sünnek, ami azt jelenti, hogy ha pl. egy fejlődésben lévő sünt pár hónapon keresztül kálciumhiányos állapotban tartanak, annál már nagy valószínűséggel kialakul a csontritkulás.

Figyelem: Soha ne használj kalcium-nitrátot vagy mezőgazdasági mészport, mert ezek mérgezőek lehetnek az állat számára! Csak élelmiszer-tisztaságú vagy állatgyógyászati kalcium-karbonátot adj!